Európa metrói

Bécs

A bécsi metró (németül Wiener U-Bahn) az osztrák főváros, Bécs öt vonalból álló metróhálózata. A metróvonalak belvárosi része föld alatt halad, kivéve a U6-ost, amely a régi bécsi városi vasút viaduktjain közlekedik. A modern metró első szakaszát 1976. május 8-án nyitották meg, de két vonal (az U4 és az U6) még a régi vasút részét képezte, amelyet viszont már 1898-ban megnyitottak. A hálózat az utóbbi években dinamikusan fejlődik, átlagosan kétévente hosszabbodik valamely vonal néhány megállóval, legutóbb az U2-es vonal meghosszabbítását adták át 2010. október 2-án.


Hálózat	74,182 km
Alapítás éve	1976
Vonalak száma	5
Állomások száma	101
Nyomtáv	1435 mm
Napi forgalom	1,3 millió fő
Éves forgalom	534,4 millió fő ^[1]
Üzemeltető
Üzemeltető	Wiener Linien
Honlap	http://wienerlinien.at

Története

Bécs metróhálózatának történelme a 19. századba nyúlik vissza. 1898-ban három Stadtbahn vonal épült. Ezeket később átalakították két metróvonallá (4-es és 6-os), és egy Schnellbahn elővárosi vasúttá. 1968-ban a város vezetősége úgy döntött, hogy kiépítenek egy kezdetleges metróhálózatot. Ez az 1-es, a 2-es félkör, amit részben megépített villamosalagútból alakítottak ki, és a 4-es vonalat tartalmazta. Az U2-t ezt követően több ütemben meghosszabbítottak. A Karlsplatztól kezdtek építkezni, ahonnan az összes vonal kiindult. Elsőként a Reumannplatz–Karlsplatz közötti és Heiligenstadt–Schottenring közötti szakaszokat adták át. 1982-re már mind a három vonal teljesen elkészült. A 2010. október 2-án átadott, az U2 vonalán található Donauspital állomás lett a bécsi metró 100. állomása.

Bécs metróhálózata több helyen lett régebbi közlekedési eszközökből (Stadtbahn, villamos) átalakítva. Ennek a maradványa, hogy sok helyen felszínre érkeznek a metrók. A földalatti jó összeköttetéssel rendelkezik a villamoshálózattal és az S-Bahn (elővárosi vasút/HÉV) vonalakkal is. Ezeket kombinálják is, így kevesebb átszállásra van szükség, nem olyan széttagolt a hálózat mint Budapesten.

Szerelvények

Az egykori Bécsi Közlekedési Vállalat (Wiener Verkehrsbetriebe) 1998-ban egy 60 metrószerelvényre szóló keretszerződést kötött a Siemens/Adtranz/Elin konzorciummal. A szerződés szerint a metrószerelvényeknek egyenként hat kocsiból kell állniuk és teljes hosszukban átjárhatóknak kell lenniük. Az új szerelvények egy részét az U1-es és U2-es vonalak új szakaszaira szánták, másik részét pedig az 1970-es években gyártott öreg szerelvények cseréjére kívánták felhasználni. 2000 márciusában a prototípust már a jogutód Wiener Linien cég vette át tesztelésre (időközben az Adtranz céget a Bombardier magába olvasztotta). Először 2000 végén, az U3-as vonal új szakaszán szállított utasokat az új szerelvény. A közlekedési vállalat 2002 szeptemberében rendelte meg az első 20 szerelvényt, ezek 2005 februárja óta többé-kevésbé folyamatosan érkeznek az osztrák fővárosba.

Viszonylatok

A bécsi metró hálózata (2010)

Bécs gyorsvasúti hálózata (U-Bahn és S-Bahn)

Név	Útvonal	Építés	Hossz	Állomások száma	Állomások átlagos távolsága
U1	Reumannplatz ↔ Leopoldau	1978 – 2006	14,6 km	19	811 m
U2	Karlsplatz ↔ Aspernstraße	1980 – 2010	12,5 km	17	781 m
U3	Ottakring ↔ Simmering	1991 – 2000	13,5 km	21	675 m
U4	Hütteldorf ↔ Heiligenstadt	1976 – 1981	16,4 km	20	863 m
U6	Siebenhirten ↔ Floridsdorf	1989 – 1996	17,5 km	24	761 m

Fejlesztési elképzelések

Az elkövetkező években az U1-es vonal déli irányú fejlesztése a fő cél. Az U2-es vonal további északi hosszabbítása is napirenden van. Jelenleg vitatott, de komoly érvek szólnak mellette, hogy ugyancsak az U2-est déli irányban meghosszabbítva a most épülő Hauptbahnhofot bekötik a metróhálózatba. A távlati tervek közt szerepel a U6-os vonal északi hosszabbítása és az U5-ös vonal kiépítése. Az utóbbi az elképzelések szerint a mai U2-es vonal alagútjának egy részét fogja igénybe venni.